Olaszországban elképzelhetetlen a karácsonyi asztal Panettone vagy Pandoro nélkül.

A kicsit a mi kuglófunkra emlékeztető, ám jóval lazább, könnyebb tésztájú édességet hagyományosan kandírozott gyümölccsel,mazsolával készítik, de van rengeteg egyéb változata is (csokoládédarabos, kávés, erdei gyümölcsös,tejszínkrémes, mogyoróval, mandulával szórt..)

A karácsonyi kalács históriája évszázadokra nyúlik vissza. A hagyományok szerint már a középkorban sütöttek efféle édességet. A lombard fővárosban úgy mondják, egy bizonyos Antonio milánói sütödéjéből kerültek ki az első panettonék.
A mester, akit barátai Toninak becéztek, kenyértésztát dagasztott, mazsolát, mézet adott hozzá, majd forró kemencében megsütötte. Egyesek szerint övék volt az első panettone, amely nevét is így kapta: a pane szóhoz – magyarul kenyeret jelent – ragasztották a pék becenevet. S miután Lombardiában zajlott mindez, megszületett helyi dialektusban a „panettun”elnevezés, vagyis: Toni kenyere.

A Pandoro eredeti velencei különlegesség, melyet szintén karácsonykor fogyasztanak. A neve Pan d'oro ("arany kenyér") arra utal, hogy az előkelők kiváltsága volt. Tojással, vajjal készített foszlós tészta .
A Velencei Köztársaság fénykorában leheletvékonyan aranyporral szórták. Manapság vaníliás porcukorral hintik meg felvágás előtt. Ezt a süteményt nem gazdagítják kandírozott gyümölccsel és mazsolával viszont megtölthetik különböző csokoládés vagy likőrös krémekkel ( limoncello, gran marnier).

Még most is több olaszországi cég kézzel készíti és csomagolja ezeket a kalácsokat kézműves kis üzemekben.
Minőségi alapanyagokat használ, mint a friss tanyasi tojás,nádcukor és természetes élesztő.